A nemes plazmaadás és a fránya tripanofóbia esete
Vannak tények, amelyekkel nehéz vitatkozni: ha tériszonyod van, nem próbálsz meg sziklát mászni. Ha undorodsz a kígyóktól, nem töltesz órákat a hüllőházban. Ha vegán vagy, jó eséllyel ritkán jelensz meg egy szalonnafesztiválon.
És azt is bátran kijelenthetjük, hogy amennyibeni félsz a tűszúrástól, nem szívesen mész el plazmát adni. Nos, megígérem, hogy nem próbállak rábeszélni arra, hogy fóbiád ellenére felkeress egy Plazmacentrumot. A cikk inkább azoknak az olvasóknak szól, akik nehezen értik meg, hogy miért lehetséges betegesen félni a tűtől. Kezdjünk is bele.
A tripanofóbia és a plazmaadás
A tűfóbia, azaz orvosi nevén a tripanofóbia lényegét tűpontosan (már bocsánat!) meghatározhatjuk: alapvetően a tűtől való intenzív, sokszor akár irracionális félelmet jelenti. Együtt lehet vele élni, hiszen ritkán befolyásolja mindennapjaidat, hacsak nem kívánod a teljes testedet tetoválással borítani.
Ám a békés hétköznapoknak azonnal vége szakad, amennyiben egy elkerülhetetlen vérvétel, vagy egy injekcióval járó orvosi kezelés vár rád. Hiszen egy plazmaadás a saját döntésed, amit nyilván elkerülsz, ám egy szuri bizony fontos lehet egészséged szempontjából. Ilyenkor jön a félelem, kétségbeesés és az idegeskedés. A tűfóbia tehát nagymértékben befolyásolja az amúgy fontos egészségügyi ellátásodat.
Sajnos gyakran előfordul, hogy a tűfóbia a fizikai reakción túl még pszichológiai tüneteket is kivált.
3-5 százalék, ennyi csak?!
Most talán te is unalmasan legyintesz, és azt gondolod, hogy ez egy olyan ritka jelenség, amivel nincs értelme különösebben foglalkozni. Ha így gondolod, meglepődsz az igazságon: a tűfóbia rengeteg ember életét befolyásolja, szerte a világon.
Még a legóvatosabb becslések szerint is borítékolható, hogy a hazai lakosság 3-5 százaléka szenved tűfóbiától. Sőt! Ez a szám csalóka, hiszen sokan nem keresnek segítséget vagy nem ismerik fel a problémájukat. Lényegében egy szinte leküzdhetetlen félelemről van szó, amit még a legkeményebb elhatározással és önuralommal sem lehet megszüntetni vagy kordában tartani.
Ugyanakkor a plazmaadás nemes gesztusa is odavész a fóbiával, ami nem szerencsés és csupaszív ember szempontjából. Szívesen adna plazmát, ám nem képes legyőzni félelmét.
Hogy lesz ebből plazmaadás?
Általában sehogy! Maximum egy bátortalan kísérlet kerekedik az elhatározásból. És ha már kísérletezel, érdemes olyan helyre menned, ahol kulturált környezetben, barátságos szakemberek vesznek körül, ráadásul nincs kötelezettség sem, azaz bármikor meggondolhatod magadat. Szóval, ez egy plazmaadás kizáró ok is lehet.
De értelemszerűen nem is a tűfóbiás adományozókat várja a Plazmacentrum, hanem mindazokat az önzetlen segíteni akarókat, akik számára nem jelent gondot a tűszúrás. Persze senki sincs oda érte, de általában csak úgy gondolunk rá, mint szükségszerű kényelmetlenség. Vannak azonban olyan emberek, akik rettegnek a tűszúrástól.
A plazmaadás értelemszerűen ilyen esetben szinte kizáró tényező. De pontosan milyen jellemzői és tünetei vannak a tűfóbiának? Nézzük meg együtt!
A tűfóbia tünetei
A tünetek széles skálán mozoghatnak az enyhe szorongástól kezdve a súlyos pánikrohamokig. Előfordulhat verejtékezést, szédülés, erős szívdobogás, sőt súlyosabb esetben akár ájulás is. Nem ritka, hogy a tripanofóbiában szenvedő emberek már a tervezett tűszúrás előtti napokban rosszul alszanak, feszültek és elvesztik a koncentrációjukat, ha tudják, hogy injekció vagy vérvétel vár rájuk.
Miért alakul ki a tűfóbia?
Ahogy minden fóbiának, úgy a tripanofóbia kialakulásának is több oka lehet. Van, amire talán nincs is racionális magyarázat, más esetben pedig egyértelműen visszavezethető a kiváltó okra. Nézzünk néhány példát.
Traumatikus gyermekkori élmények
Tagadhatatlan, hogy a gyermekkori élmények hatással vannak viselkedésünkre és személyiségünkre. Egy korábbi ijesztő orvosi eljárás, egy fájdalmas injekció emléke bizony kiváltó ok lehet..
Tanult viselkedés:
A tűktől való félelmet átvehetjük gyermekkorban a szülőktől vagy testvérektől, hiszen a viselkedési minták meghatározóak. Épp ezért érdemes példát mutatni gyermekeinknek.
Evolúciós ösztönök:
Az is előfordulhat, hogy egyszerűen a génjeinkbe van kódolva a fóbia. Az éles tárgyaktól való természetes félelem az ember kialakulásának hajnaláig nyúlik vissza és a túléléshez kötődik.
Média hatása:
Nem szabad alábecsülni a tűket ábrázoló ijesztő vagy negatív képek hatását sem, ami megjelenhet a hírekben vagy filmekben.
Ez a fóbia nem csupán a gyermekkorra jellemző, de felnőttek körében is gyakori. Amennyiben van tűfóbiában szenvedő ismerősünk, rendkívül komolyan kell venni félelmét. A tripanofóbia nem csupán egy “gyerekes hiszti”, amit egy kézlegyintéssel, vagy jobb esetben néhány bátorító szóval el lehet intézni.
Az érthető, hogy a plazmaadás nem szerepel a tűtől rettegő embertársaink naptárában, de sokszor hajlamosak fontos orvosi ellátás elkerülésére is, ami veszélyeztetheti egészségüket Érdemes hát odafigyelni és törődni ezekkel a barátainkkal, ismerőseinkkel
